lö

meleg tavaszi éjszakák

tanulnom kéne, mert este megyek irie maffiára a zöldpardonba, de előbb írok egy pár sort.
megbeszéltem Vele, hogy fél nyolckor jön, és elmegyünk sétálni az erzsébet parkba. mikor sötétedett, elindultunk visszafele, mert didi 9-re jött. hozott egy vörösbort, így már a rosénkkal együtt kettő alkoholtartalmú italunk volt. kiültünk a teraszra dumálgatni, iszogatni, cigizgetni. kitaláltuk, hogy tabuzunk, szóval bementünk egy tál popcornnal, borral és bekapcsoltuk a bob marleys dvdt. éjfél körül elindultunk sétálni, majd körülugráltunk egy focipályát és csak a fíling kedvéért az út közepén gyalogoltunk haza.
baromi rég nem éreztem magam ilyen jól.

la kinky beat

élet az írásbelik után

pénteken egész nap - miután hazaértem -, flóra szülinapjára készültem. miután felköszöntöttük (peti, béci, bandi, szaszi, vivi), elindultunk nyolcasba. természetesen ott elég sok ismerőssel összefutottunk és rávettek az agymosodás bulira. már nem emlékszem hogyan, de biztos segített az alkohol is benne. a buli nem volt rossz, főleg hogy enyhén illuminált állapotban voltam, viszont kevesen voltak. háromkor leléptünk flórával. buliról néhány fotó



szombat reggel hajnalban keltem, másnaposság on. valahogy csak kiértem a vasútállomásra, ahol találkoztam Vele és együtt döcögtünk le balatonföldvárra, ahol anyum, misi, nóri és bálint már vártak.
nem szeretnék elveszni a részletekben, így csak nagyjából írom le, hogy mit csináltunk: semmi hasznosat. de ha akartunk volna, akkor se jött volna össze, mert hihetetlen vihar volt, annak örültünk, ha öt percre elállt az eső. egyetlenemmel maradtunk még vasárnap is, mert nekünk kellett volna vonatoznunk, és úgy éreztük egyszerűbb, ha reggel indulunk. vasárnapi program: tévé, zaba és a többi, egyszóval loptuk a napot, de ketten még jobb volt, mint hatan.
ma nyolc után kiértünk a vasútállomásra, ahol a néni közölte, hogy holnap menjünk inkább, mert most nincsenek vonatok (vihar miatt) és busszal elég macerás hazakerülni. minket egy cseppet se érdekelt, mi felszálltunk a siófokra tartó buszra. siófokon átszálltunk a veszprémi (??????) buszra, egy órát utazgattunk, majdan veszprémben egy szűk óránk volt a budapestre tartó buszt elérni, ezért beültünk kávézgatni. délben el is indultunk veszprémből és székesfehérváron áthaladva. kettő után értünk szeretett fővárosunkba, azon belül is a népligetbe. onnan villamosoztunk a stadionokig, ahol felszálltunk a gödöllői buszra és sikeresen fél négyre haza is értünk.
a rossz idő és a pocsék út ellenére, életem egyik legjobb hétvégéje volt.

salakpiros érzések

tegnap szinte egész nap vele voltam. voltunk pesten vásárolni, az eső picit akadályozta a hazajutást, de miután végre gödöllőre jutottunk összecuccoltam és átmentünk hozzájuk. megvacsoráztunk, anyukájával beszélgettünk, utána megnéztük az üvegtigris kettőt, majd a karjaiban aludtam el. és a karjaiban keltem. bárcsak minden ébredésem ilyen lenne..
holnap lemegyünk anyumék után a balatonra. a rossz idő ellenére már hetek óta ezt várom.

írásbeli

mai nappal zárult írásbeli érettségijeim listája. biológia. ami mindent eldönt. el is döntött, már érzem. ha megvan a hetven százalék, akkor én ezentúl esküszöm jó kislány leszek.
miért kell mindent túlnehezíteni? persze, nem az érettségi lett nehezebb, hanem mi vagyunk ostobák. végülis annyit tanultam erre a szarra, hogy az agyam állaga már folyós. lehet ezért nem tudtam a kérdések felét. már nem tudom a dolgokat visszacsinálni, pedig jó lenne.
jövőre ugyanekkor, ugyanitt, mert hogy most nem sikerül bejutnom a corvinusra az tuti


és még hátravan az alkalmassági vizsga!

ébredések

megint arra keltem, hogy a vastag paplan alól kilógó lábujjaimra rásütött a nap. a szememet nem nyitottam ki, csak elmosolyodtam és megmozgattam a lábfejem, jobban kidugtam a takaró alól, hogy még több részét érje a napsugár. oldalra fordultam - még mindig csukott szemmel -, és elképzeltem, hogy átölel. olyan érzésem volt, mintha most nem csak a lábfejemre, hanem az egész testemre sütne a nap és mégjobban mosolyogtam.
ilyen érzés a szerelem? pedig egyszer már átéltem, mégis a mostani teljesen más.
kinyitottam a szemem és csalódott voltam, mert a nap egy felhő mögé bújt, és bár tudtam, hogy nem fekszik mellettem, hihetetlenül zavart a hiánya. ránéztem a telefonomra: nyolc óra. befordultam a fal felé és magamhoz öleltem a párnám, ugyanúgy, mint elalvás előtt, csak egy valaki járt a fejemben.
tízkor ébredtem, mosolyogva.