szombat reggel hajnalban keltem, másnaposság on. valahogy csak kiértem a vasútállomásra, ahol találkoztam Vele és együtt döcögtünk le balatonföldvárra, ahol anyum, misi, nóri és bálint már vártak.
nem szeretnék elveszni a részletekben, így csak nagyjából írom le, hogy mit csináltunk: semmi hasznosat. de ha akartunk volna, akkor se jött volna össze, mert hihetetlen vihar volt, annak örültünk, ha öt percre elállt az eső. egyetlenemmel maradtunk még vasárnap is, mert nekünk kellett volna vonatoznunk, és úgy éreztük egyszerűbb, ha reggel indulunk. vasárnapi program: tévé, zaba és a többi, egyszóval loptuk a napot, de ketten még jobb volt, mint hatan.
ma nyolc után kiértünk a vasútállomásra, ahol a néni közölte, hogy holnap menjünk inkább, mert most nincsenek vonatok (vihar miatt) és busszal elég macerás hazakerülni. minket egy cseppet se érdekelt, mi felszálltunk a siófokra tartó buszra. siófokon átszálltunk a veszprémi (??????) buszra, egy órát utazgattunk, majdan veszprémben egy szűk óránk volt a budapestre tartó buszt elérni, ezért beültünk kávézgatni. délben el is indultunk veszprémből és székesfehérváron áthaladva. kettő után értünk szeretett fővárosunkba, azon belül is a népligetbe. onnan villamosoztunk a stadionokig, ahol felszálltunk a gödöllői buszra és sikeresen fél négyre haza is értünk.
a rossz idő és a pocsék út ellenére, életem egyik legjobb hétvégéje volt.
