megint arra keltem, hogy a vastag paplan alól kilógó lábujjaimra rásütött a nap. a szememet nem nyitottam ki, csak elmosolyodtam és megmozgattam a lábfejem, jobban kidugtam a takaró alól, hogy még több részét érje a napsugár. oldalra fordultam - még mindig csukott szemmel -, és elképzeltem, hogy átölel. olyan érzésem volt, mintha most nem csak a lábfejemre, hanem az egész testemre sütne a nap és mégjobban mosolyogtam.ilyen érzés a szerelem? pedig egyszer már átéltem, mégis a mostani teljesen más.
kinyitottam a szemem és csalódott voltam, mert a nap egy felhő mögé bújt, és bár tudtam, hogy nem fekszik mellettem, hihetetlenül zavart a hiánya. ránéztem a telefonomra: nyolc óra. befordultam a fal felé és magamhoz öleltem a párnám, ugyanúgy, mint elalvás előtt, csak egy valaki járt a fejemben.
tízkor ébredtem, mosolyogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése