XV. szonett

Szeretem, ahogy levegőt veszel,
ahogy a mellkasod lassan dagad,
ahogyan a vágy belőled felszakad,
mikor meztelen mellettem fekszel.

Minden kis porcikád őrülten kell,
két szemed, csípőd, karod, arcod, ajkad.
Fáj, ha kezem csupasz testeden halad;
megszűnök, ha velem szeretkezel.

Megszűnik bennem az erős gondolat,
ahogy a nyelved állam élén halad,
és a fülembe súgod, hogy szeretsz.

Kívánom bőröd ízét és illatát,
testednek biztos és meleg oltalmát,
azt, ahogyan hazug magadba temetsz.

/ismeretlen szerző, a feneketlen tónál nyomták a kezembe/