mindenkinek

nos, 19 lettem. nem tudom miért féltem ennyire ettől, de most, hogy belegondolok, ez volt a legjobb szülinapom eddig, pedig nem rúgtam be, és nem is buliztam. de nagyon meghatott, hogy ennyien gondoltak rám, így most kissé érzelgős hangulatomban vagyok, valószínűleg ez a bejegyzésem csöpögni fog a nyáltól.
hihetetlen sok minden történt velem ez alatt az egy év alatt, sajnos a legtöbb részletre nem emlékszem, de a fontos dolgok megmaradtak. a nyaram elég jó volt (bár azt hiszem ez a nyár még jobb lesz), sokat nevettem, sok dolgot kipróbáltam, sok fesztiválon voltam. aztán jött a szeptember, amikor pécsre mentünk osztálykirándulni, hát az valami eszméletlen jó volt, lili és nóri örökre belopták magukat a szívembe. pécs után csalódások, sok pityergés, erőlködés, de igazából hálás vagyok bálintnak, mert nélküle nem erősödtem volna meg, és most nem lennék az aki. szalagavató, elég szar volt, sikerülhetett volna jobban, bár nem panaszkodom, mert szép voltam, meg igazából mindenki. utána megismertem jobban didit, és köszönöm a sorsnak, hogy összehozott vele, mert hihetetlenül értékes ember és nagyon örülök, hogy barátok vagyunk. szilveszterezni is együtt voltunk, bár az annyira nem sikeredett jól, mikor átugrottunk 2010-be én épp hánytam. mentségemre szóljon, hogy legutoljára 17. szülinapomon rókáztam. az utána való hónapokban nórival - aki ha nem lenne, én megőrültem volna -, minden hétvégén máshol buliztunk. bár megfogadtam, hogy soha többet nem leszek szerelmes, mégsem sikerült betartanom. valaki nagyon azt akarta, hogy az éppencsak összeforrt szívemet ádámnak adjam...
igazából márciustól felgyorsultak az események, kettőt pislogtam és jött május elseje, a ballagás. fantasztikusan sokat nem tanultam az érettségire, szóval kisebb gyomorgörccsel ültem be május harmadikán magyarra. bár a biológiám nem sikerült a legjobban, a többivel elégedett vagyok, ha így megy majd egy hét múlva a szóbeli, esetleg fel is vesznek (de inkább nem kiabálom el). és máris elérkeztünk a mai naphoz.
igazából csak meg szerettem volna köszönni, hogy vagytok, mert nélkületek borzalmas lenne minden (most jön a nyáladzás). köszönöm mindenkinek, aki elfáradt csodálatosan emlékezetes házibulijainkba, remélem ti is annyira élveztétek, mint én (vagy nem). köszönöm vivinek, hogy végig szenvedte velem a három hónap rajzolgatást pesten, és hogy a barátnőm lett. köszönöm szaszinak, hogy minden héten legalább egyszer találkoztunk és mindig megnevettetett. köszönöm sasinak, nusinak, hangának, bubinak, sárának és dórinak, hogy ha bulizni megyek, ők sose hagynak cserben. köszönöm kingának és annának, hogy megmaradtak nekem. köszönöm minden osztálytársamnak, hogy egy osztályba jártunk nyolc éven keresztül, hogy együtt nőttünk fel, és hogy a második családomnak tekinthettem őket. de innen külön kiemelném bélát, aki a nembiológiai bátyám, és andrist, aki meg a legszomorúbb napomon is megnevettet. és természetesen flórát sose hagynám ki a sorból, aki kilenc éve a legjobb barátnőm, mintha az ikertestvérem lenne. lehet, hogy voltak összezördüléseink, de én mindig itt leszek neki és tudom, hogy ő is nekem. meg tegyük hozzá, hogy érte a világ végéig is elmennék, ha kellene.
természetesen sok embert kihagytam, de képtelenség lenne most így negyed egykor leírnom minden egyes ismerősömet.
a lényeg az, így röviden, hogy mindenkinek köszönöm, hogy az életem része. igazából nyár után valószínűleg egy új fejezet kezdődik az életemben és csak azt akartam, hogy tudjátok, hogy mindannyiótokat nagyon szeretlek, mert ti teszitek teljessé a mindennapjaimat.
tehát így a végére sikeresen elpityeredtem, nézzétek el nekem, hogy tiszta nyál az egész szöveg. most megyek és lefekszem, mivel ma már kilencedike van, valaki másnak a szülinapja, nem én vagyok a rivaldafényben.
jó éjszakát.