skip to main |
skip to sidebar
tegnap volt édesanyukám születésnapja. egyik legcsodálatosabb nap az évben. ha ő nem lenne, én se lennék. igazából ő adott nekem életet, de ezzel együtt halálos ítéletet is. mégis hálás vagyok, mert nélküle semmire nem mennék. nem csak anyám, hanem legjobb barátnőm, lelkitársam. az egyetlen ember, aki csak jót akar nekem, és akiben 100%-ig megbízom. ő tanított meg élni, és ennél nagyobb dolgot nem adhatott volna nekem. ő mondta mindig, hogy szeressem az esőt, mert utána mindig süt a nap. ő volt az egyetlen, aki betakart, mikor mindenki belémrúgott. ő velem örül, velem sír. nála jobb anya nemigen létezhet. szóval köszönöm, hogy megszülettél, hogy majd engem is megszülhess és megmutasd milyen csodálatos is az élet.
boldog szülinapot, mama
több mint 6,5 milliárd ember él a földön, és én mégis csak téged akarlak
"utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. láttam a földet, az eget, az évszakokat. megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. a földön éltem és lassan felderültem. egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! történhetett volna velem más, jobb, nagyszerűbb? nem történhetett. megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. más és jobb nem történhetett velem." /márai sándor/